Mindkét gyermekem hozza reggel a valamit a kezében, hogy egyem meg, de nincs ám a kezükben semmi, Bori jön dugja a kezét a számba, mondja, hogy nyamnyam nyam, Berci jön, kérdezi, kérsz kukoricát? igen, elbújik a takaró alá, és hoz virtuális kukoricát, majd ez az almával, , meggyel, cseresznyével stb (minden a takaró alatt terem, de sosem szabad elfelejtenem, h. a cseresznye meg a meggy magját ki kell köpni :)
Bori pedig nagy színésznő... Kint játszottunk, mert süt a nap, igaz nagy a sár, de azért mi kimentünk. Borit kiszedtem a sárból. letettem a járdára, de ezen megsértődött, leült, majd (óvatosan) lefeküdt, elkeseredetten nézte az eget , és rugdalt a lábaival felfelé. Mondtam neki, hogy, ha akar jöjjön be, de még nézelődött felfele, mondtam az apjának, hogy nézze meg mit csinál a gyerek, mert vicces, Bori megunta a siránkozást (főleg, h. nincs kinek szerepelni), már fordult épp hasra, h. játszon vmi mást, mikor meglátta az apját, és vissza fordult a hátára, rugdalt az ég felé, és elszántan hallatta a hangját, amire végül Lénárd felvette :P
De ezt a hátrafekvős dolgot sokszor csinálja, ha épp meg van sértődve vmi miatt :)
Szóval lassaqn kitavaszodik... reméljük
hi-hi:)
VálaszTörlés