2010. április 26., hétfő

7vége






Itthon töltöttük, mégis zsúfoltnak tűnt :) Még pénteken meglátogattuk Dalmáékat, aki már két hete nem jár bölcsibe, mert köhög. Mondtam Bercinek, hogy vigyük el neki a leckét :) Persze Berci ezután mindenkitől megkérdezte mi is az a lecke. Mondtam pedig neki, hogy mondja el Dalmának , mit tanultak az bölcsiben:) Szombaton Berci épített házat az alvókutyának, de azt sajnos nem tudtam lefotózni, csak , amit együtt építettünk, mert nem hitte volna el senki, hogy ház, csak, ha van hozzá magyarázat. Kicsit gyomláltuk délelőtt a kertet. Meg elmentünk cipőt venni magunknak, mert a gyerekek már kaptak a nagymamájuktól :) Meg bementünk Tescozni, ebben el is fáradtunk, főleg, hogy Berci egyedül akart menni mindenfelé, és kiválasztani mit vegyünk. Délután pedig lementünk egy nagy játszótérre, ahol akkora csúszda van, egy dombon, hogy minden csúszdázáshoz hegyet kell mászni. De lelkesen ment felfele Bori is és Berci is, Berci csúszott előre, hátra, hason, és mindenhogy. Bori meg félt azért, de csúszott egyedül, és kislányok ölében. Előtte még cukrászdában voltunk, és egy tini csapat figyelte Borit, hogy eszik, és tényleg olyan ügyes volt, nem esett le a villáról semennyi, megette még a Berciét is, aki nem tudott egy süti erejéig sem a fenekén maradni. Mindta is az egyik lány, hogy neki pont ilyen gyerek kell , mint Boris, másmilyen nem is, sőt leginkább ez a gyerek kell neki :)
Pedig nem is látta még milyen rossz tud lenni... pl. egy virág sem marad utána a kertben, és minden ruhás szekrény üresen áll, amerre Bori jár... Főleg ha nem tartjuk szoros kontroll alatt.
Így volt ez Vasárnap is, mikor délután Lénárddal együtt sütöttünk valami húspogácsát, vagy kevertük, mindenesetre kiszöktek mezítláb éééééééééés FEL A PADLÁSRA, és nem tudtam hol vannak, de azért sejtettem, csak nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fent is vannak, hipp hopp. De már épp az utcára kukucskáltak ki, és Bori mászott volna ki vmi szellőzőn, mikor felértem. Nagyon ideges voltam. És akkor elhatároztuk, hogy megintcsak elmegyünk sétálni, hátha ott kevesebb rosszaság jut az eszükbe. Nagyon jó idő volt, így rövidnadrágban és szandálban mentünk, bár az összes kisgyerek fel volt öltöztetve arrafelé. Már a munkábaállásom óta elszoktam a játszóterektől, és az anyukáktól... és ezektől a mondatokból: Ne nyúlj hozzá a babához! Különben is folyik az orra!
De mindazonáltal jól telt a hétvége, bár messzire nem mehettünk , Lénárd behívóssága miatt. Majd hétvége felé:)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése