Jajj már onnan kezdhetném, hogy meglátogattuk a rokonainkat még hét elején. Mindenhol voltunk egy kevés időt. A gyerekek is bírták nagyjából a gyűrődést. Csak mi zavarodtunk össze, hogy nem hétfővel kezdődik a hét...Berciék még huszárként menetelnek az oviban, van cd-jük, könyveik.. van csákójuk, és lovuk is. Tehát senki ne csodálkozzon, ha az udvarunk mellett a Huszár gyerek, huszár gyerek, vagy a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalokat hall. Mert már kint vagyunk!!! Ha nem esik az eső... például, ha csak be van borulva... vagy épp csak szemerkél.... akkor már ültetünk virágokat, bogarászunk, labdázunk, homokozunk... És már nem lépnek a virágokra... igyekeznek legalább is :)
Bori más olyan aranyosan játszik a nagyobb gyerekekkel... Bercivel például... a könyvtárban voltunk Dinnyés esten (vagyis csak az elején) de előtte a könyvtárban fogócskáztak, és egyszer a Bori mondta, hogy most te fogj meg engem, aztán a Berci, aztán bújócskáztak , aztán Bori mondta, hogy most ő bújik el, de pont nagyon megtetszett neki Berci polc alatti búvóhelye, úgyhogy pont ugyanoda bújt... Az az egy szerencse, hogy Lénárd már jó ismerőse az összes könyvtárosnak, így aztán csak azt mondták milyen aranyosak a gyerekek. A koncerten is maradhattunk volna tovább, de ott nem csak könyvtárosok voltak... aztán a többi ember csak ülve hallgatta, és csendbe kellett volna végig ülni.... amiből csak az ülni és a csendben nem jött volna össze hosszú távon. Bár karácsonykor volt olyan műsor, amit végignéztek, és csak csodálkoztak:) de az nekik való is volt. Szóval játszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése