gyertya

minden nap kell gyertyázni, énekelni, télapótvárni (pedigholvanazmég). Hamar sötétedik, és ez egy napi program, és minden nap lehet újabb játékot, hogy rátettünk üvegpoharat, és elalszik, meg mondunk verset.
Ezt: Láng
Eldobtam egy gyufát, s legott 
Hetyke lobogásba fogott, 
Lábhegyre állt a kis nyulánk, 
Hegyes sipkájú sárga láng, 
Vígat nyújtózott, furcsa törpe, 
Izgett-mozgott, előre, körbe, 
Lengett, táncolt, a zöldbe mart, 
Nyilván pompás tűzvészt akart, 
Piros csodát, izzó leget, 
Égő erdőt, kigyúlt eget; 
De gőggel álltak fenn a fák, 
És mosolygott minden virág, 
Nem rezzent senki fel a vészre, 
A száraz fű se vette észre, 
S a lázas törpe láng lehűlt, 
Elfáradt, és a földre ült, 
Lobbant még egy-kettőt szegény, 
S meghalt a moha szőnyegén. 
Nem látta senki más, csak én. 

Meg énekeljük az ég a várost.