Beszélgetéseink

Tegnap, miután elment az oviscsoport, és lefeküdtünk, hogy mindannyian aludjunk egyet. De egyedül én tudtam volna aludni a tegnap ügyelet után. Olyan kusza, rendszertelen napjaink vannak az utóbbi időben, hogy a gyerekek azt sem tudják mikor fekszenek, kelnek stb.
Aztán elmeséltem nekik, hogy én mitől vagyok ideges, mi az ami miatt szorongok, de úgy, ahogy érzem, hogy megértsék, de nem gyerekesen. És aztán megkérdeztem őket is, és Berci is olyan szépen felsorolta az aggályait kb 8 pontban, Bori nem mondta így , de azért mondott egy két dolgot.
Meg meséltem nekik, hogy hullafáradt fáradt vagyok, mert egész éjjel jöttek, de például egy lány  hajnali1kor, hogy szedjem ki a hasán lévő kullancsot. Aztán mondtam Borinak, hogy hát legközelebb már avval fognak jönni kettőkor, hogy szedjem ki a csipát a szemükből, vagy a fikát az orrukból, ezen aztán nagyon nevettek. Én kiszedtem a kullancsot, de nem látom be, hogy ez annyira akut lenne, hogy az éjszaka közepén el kéne jönni. Tehát este 11 előtt és reggel hat után... Na de ez nem a berciboriblog témája. Csak meséltem nekik, meg ők is egy két dolgot és egy kicsit oldódtak, hogy majd nem lesz mindig minden ilyen kusza.
Aztán elmentünk Lénárd búcsúbulijára, ahol nagyon elemükben voltak. Bercit különböző kezeléseken esett át. Pl köhögött és bevitték ki s inhalálásra, meg elesett, azóta is piros merkurokrómops a lába, mert le kellett kezelni :) Bori legszebb volt mint mindig felöltözve piros ruhába. Jól érezték magukat :)