Bori és a versek

Múltkor estefelé számtalan verset kellett többször elmondani neki. Leginkább gyerekverseket. Aztán meguntam a macis, békás, cicás verseket. Mondtam neki, hogy most mondok egy felnőtt verset.
 El is kezdtem:
-A rakodópart alsó kövén ültem
Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj
Bori:- És van anyukája?
-Kinek?
-A kisfiúnak.

Aztán elmondtam neki az egész hosszú verset, amire persze megint mondta, hogy még egyszer, de már késő volt...
De, hogy én mondom, és ő tudja, hogy az valaki más mondta eredetileg, és amúgy is, olyan jó kérdés volt. Bár a van anyukája, és hol az anyukája kérdés nem ritka Borinál :)

balaton

Berci fotóz

kitalálós játék

Berci: gondoltam egy állatra, hosszú nyaka van, nincs farka, és lehet rajta csúszdázni?  Zsiráf...Persze Bori megmondta, hogy van farka :)
Aztán kitalálták, amire én gondoltam, és Bori kiabált, hogy én is akarok gondolni, én is, mindig csak ti gondoltok. Na Bori gondolj.... mire gondoltál?... Semmire...
Berci: Gondoltam egy emberre, aki egy nagy toronyban lakik, és sokat cigarettázik. (martin)

Bori papáéknál: papa szedte a meggyet: Papa, ne szedd le az összeset, hagyjál a kukacoknak, meg a rigóknak is !

:)