Múltkor estefelé számtalan verset kellett többször elmondani neki. Leginkább gyerekverseket. Aztán meguntam a macis, békás, cicás verseket. Mondtam neki, hogy most mondok egy felnőtt verset.
El is kezdtem:
-A rakodópart alsó kövén ültem
Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj
Bori:- És van anyukája?
-Kinek?
-A kisfiúnak.
Aztán elmondtam neki az egész hosszú verset, amire persze megint mondta, hogy még egyszer, de már késő volt...
De, hogy én mondom, és ő tudja, hogy az valaki más mondta eredetileg, és amúgy is, olyan jó kérdés volt. Bár a van anyukája, és hol az anyukája kérdés nem ritka Borinál :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése