végre 7vége

Elég fárasztó hetünk volt mindannyiunknak, és ez a nap is az itthonelvégzendő munka bepótolásáról szólt.
Berci itthon volt Lénárddal, segített fát hordani, meg begyújtani, meg mindenfélét csinálni. Jól elvoltak, csak épp nem tette le Lénárd korán, emiatt sokáig szeretett volna aludni Berci , és emiatt Lénárd is elkésett, de így járt, ha nem tette le időben. Borival mi meg apósnál voltunk, Bori éjjel nem tudott aludni sokszor, és fent turnézott, én sem tudtam nagyon, mert kicsit kicsi az ágy, szóval fáradtan jöttünk haza. Elmentünk Berciért, aki már nagyon hiányzott, és itthon bemutatták mit tudnak együtt a rendezetlenség érdekében művelni:) Kitettek magukért. Berci pedig szegéyn köhögött egész éjjel, nem sokat aludtam megint, viszont így már ötkor keltem, és össze tudtam pakolni, söpörni, felmosni, mire ők felkeltek.
Próbáltam a bilizést, egymást rángatják le, hogy ki üljön rá, de bele nem megy egy csepp pisi sem. Most este egymás mellett ültek a két bilin, és mondtam, hogy versenyezhetnének:)

erről jut eszembe :

Heltai Jenő: A jó testvérek

Uci, nyuci anyucinak

Van két kicsi lánya,

Egyik lánya Ilike,

Másik lánya Lilike...

Csípje meg a kánya!



Este, hogy az ebédlőben

Hatot üt az óra,

Betekint a két kis lányhoz

Uci, nyuci, pici, puci,

Anyuci egy szóra.

Csak rájuk néz s mind a kettő

Tudja mit jelent ez,

Mert Ilike és Lilike

Jó és engedelmes.



Ott, ahol a gyerekszoba

Legsűrűbb homálya,

Hat órakor mind a kettőt

Két kis csipi-csupi csupor;

Két kicsi trón várja,

Két kicsi trón porcellánbul

Egymás közelében,

S kéz a kézben Ili, Lili

Elfoglalja szépen.



Addig ül ott igyekezve,

Hévvel mindakettő,

Míg nem marad Ili, Lili

Törekvése meddő.

Míg a nemes ambiciót

Siker koronázza

S a szorgalom gyümölcsével

Ékes a két a váza.



Hanem addig Ili, Lili

Megmoccanni sem mer,

Ellenőrzi az eredményt

Anyjuk vizsga szemmel.

Bábujukat csakis akkor

Adja vissza nékik,

Amikor az éma, léma,

Pribli-prubli nagy probléma,

Meg van oldva végig.



Hát egy este -- szomorú est! --

Úgy hat óra tájba

Ül Ilike, ül Lilike,

Ül, de mindhiába.

Nézik egymást szomorúan

S nem tehetnek róla,

Egyiknek sincs semmi, semmi,

Ici-pici, inspirici,

Inspirációja.



Bárhogy lángol bennük a szent

Kötelességérzet,

Hajh, az estén ellenük volt

A kegyetlen Végzet.

Eltelik egy jó félóra,

Eltelik egy másik

S a két kis leány vállalata

Sehogyse virágzik!



Egyszer csak az Ili arcát

Boldogság önté el:

"Éka, béka, heüréka!"

Mondogatja kéjjel.

Ám Lilike tovább is csak

Szomorúan, némán,

Hasztalanul töri szöszke

Ejecskéjét, fejecskéjét

A nehéz problémán.



"Jó tenéked" -- szól sóhajtva

És a hangja reszket, --

"Azt, amit én el sem kezdtem,

Te már befejezted.

Te mehetsz már, oh te boldog,

Két perc mulva játszol,

Engem sorsom mindörökre

E sziklához láncol..."



Ekkor Ili kis szivében

Nagy szánalom ébred:

"Ne félj Lili, míg engem látsz,

Szerető testvéred.

Míg nekem van, neked is lesz!"

S könnyel a szemében

Az eredményt Lilikével

Megfelezi szépen.



A testvéri szeretetnek

E példája vonzó.

Azért tehát, hogyha egyik

Testvértekről van szó,

Akármikor, akármiben

Szüksége van rátok:

Egymást kedves olvasóim

Csirbe, csorba, csurba, csarba,

Cserbe ne hagyjátok.

Szóval ez jutott eszembe a közös bilizéssel kapcsolatban.
Lassan megyek aludni, majd igyekszem tudósítani az eseményekről, addig is pár képet teszek fel, melyek az este készültek:)