Vasárnap busszal mentünk át Pécsre. Mert az apjuk ment szombaton osztálytalálkozóra, de a busz nem állt meg ott ahol várták, hanem elment mellettük, mondtam vigye el kocsit, megyünk mi másnap busszal... hát féltem azért, de nagyon jók voltak. Minden kincset elő kellett mondjuk ehhez kotorni a táskámból... de egy szuper buszon utaztunk, ami nagy volt és minden volt benne, még WC is, amire ugyan nem volt szükségünk, de megnyugtatóan hatott rám, hogyha Bercinek mennie kéne , akkor van. Bori az ölemben ült. Először gumimacikat számoltunk, csak hamar eltűntek a hasukban, aztán volt lehajtható asztalka, azon rajzolgattak. Aztán elmeséltük kik laknak az erdőben, aztán már kezdték unni az utat, vagyis nem, csak szerettek volna kicsit mászókázni a székeken, vagy lefeküdni a földön, ülésen... de ekkor már csak tíz perc volt hátra az útból. A buszpályaudvaron még ettek egy kis pogácsát. Voltak padok is... ahol a kultúra ott a padok úgy látszik, így van Pécsett, de tényleg mindenütt le lehet ülni kicsit... Kimentünk szülinapozni Postavölgybe, mikor jött az apjuk.
Mindkét gyerek nagyon aranyos mostanában. Szoktak ugyan rosszalkodni, de azért segítenek helyreállítani a káoszt, amit előidéztek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése