túra karikatúra

A "nagyok" Pécsett vannak, így elhatároztuk, hogy szombaton majd kirándulunk, nagyobbat, mint amit Bori bír. Csak aztán mondta Lénárd csütörtökön, hogy lemenne filmklubba, péntek reggel, meg, hogy lehet este ügyel, mert az áprilisi beosztását még nem nézte meg. Aztán hív, hogy ügyel, de hogy attól még ugyanúgy tudunk menni kirándulni.
Szóval Lénárd két nap aligalvás után összeszedte itthon magát, hogy de menjünk a Börzsönybe, mert fel kéne menni a Csóványosra.
Elmetünk Kismarosig autóval, Juli legalább aludt egy kicsit az autóban.
12 kor indult a következő vonat, azt megvártuk. Juli hátizsákban, aztán kimászott a vonaton, és mindenkivel öszeismerkedett. A gyerekere nagyon vigyorgott, és a színesebb ruhás felnőttekre is. Beleült egy lány ölébe, meg ilyesmi.
Megérkezéskor Királyréten esett valami hó, de sütött a nap és meleg volt.
Csóványosról lemondtunk akkorra már, A Nagyhideg hegy meghódítására készültünk :) A piros jelzésen.
Juli csomagban, rajtam hátizsák. Némi ennivaló. Bár Lénárd aggódott az ennivaló mennyisége miatt. És hogy hiába van pénzünk az erdőben nem fogunk tudni rajta élelmet beszerezni... Mondtam neki, hogy engem csak az nyugtat, hogy öcsémtől kapott egy olyan mobilt, ami egy hónapig nem merül le, és van rajta zseblámpa is.
MInden esetre, már sokat kellett menni fölfele Volt, hogy leültünk a napra Julit etetni, egy pólóban voltam, az is nyári jellegű, és egyszercsak jön a havazás...
Kérdezte útközben Lénárd, hogy a Nagyhideg hegy tényleg hideg-e, én meg mondtam, hogy télen biztos, nyáron lehet nem annyira, ilyenkor meg mindjárt kiderül.
Végre beértünk erdősebb területre. Túristákkal is találkoztunk. Mondták sár van , nagy.  Mindenütt kidőlt fák. A december eleji ónosborzalom nagyon nagy károkat okozott az erdőben, a felső-börzsönyben több út járhatatlan...
Juli elaludt, és aludt a hordozóban vagy tizenöt percet, de mikor felébredt aMagas taxnál jártunk, úgy érezhette hogy átaludt hirtelen két évszakot, mert hó volt és hideg. Lénárd mondta, hogy egyrészt éhes, másrészt neki már az élmény megvolt, forduljunk vissza-e szerintem. Mondtam neki, hogy a GPS szerint a Nagy hideghegyen van valami étterem. Na ebben nem bízott Lénárd, de aztán mégis elindultunk még felfelé, a hóóóóóban, latyakban, kidőlt fákon keresztül.
Juli az egészet élvezte, és semmi ellnvetése nem volt.
Fent végül tényleg volt túristaház és valamiféle étterem.
Pecsételőhely (először orvosi pecsétre gyanakodtam, de láttam, hogy sokan pecsételnek valami papírjukra vele)
Mi azért öltözködésügyileg eléggé kilógtunk az ottani társaságból. Volt rajtuk túrabakancs, kamásli, túranadrág, túrapóló, polárpulcsi, túrakabát, túrazsák. moder talkin bot... Valakiken valamiért a túracicanadrág...vagyis feszülős. vádlimutogatók :) Kész decathlon reklám :) Én még csak csak sportos kabátban voltam, de Lénárd a szövetkabát, barretsapka, kordnadrág összeállításban ... gyerekkel a hátán. (ilyenkorú gyerekek nem voltak, max kamaszok, magasan van az. )
Kérdezték, hogy mi is a Börzsöny 50-en vagyunk e. Jaa mondom, csak nem találtunk otthon más tíz kilós súlyt, hogy nehezítsük a túrát, azért hoztunk a hátizsákban gyereket :) De mondták hogy ja féltéglákat is hozhattunk volna...
Szóval egy fél óra után kihozták a babgulyásunkat és a somlóit , ettünk, pihentünk.És Lénárd szerint valami őrületes tempóban kellett volna lemenni, hogy a kiírt két óra helyett 50 perc alatt jussunk vissza Királyrétre a vonathoz. Hogy elérjük a szerinte utolsót. 17:38kor. Még mindig nyugtattam a soha le nem merülő zseblámpájával.... és éhesek sem voltunk már :)Lefelé a térkép alapján a kék keresztet kerestük, ami a piros kereszt útvonalán kezdődik. Ennek érdekében néha műúton, de leginkább olyan jelzésen mentünk, ahol még a kamáslis túrista se jár. Egyrészt gally és törzs akadály, szederindák, és sár között vezetett az út, azt se értettük hogy kerülnek a fára jelzések, mókusokat tanítottak be, vagy őzeket, vagy mi, mert ember nem nagyon járt erre... de megtaláltuk a kék keresztet. a kezdetét, és nagyon szép helyen vitt valóban... néha ugyan patakban benne, és át, és  már rééég átázott az egész cipőm.
A cseresznyés parkolónál viszont eltűnt a kék kereszt, mert az utat szétjárta egy traktor (vagy traptor, vagy raptor)... így az utolsó szakaszt lefele műúton tettük meg, aztán láttuk a kék keresztet, ott vezetett a patakban. Nagyon szép volt az erdő, kék volt a patak, és a kis bimbók, mintha fátylat vontak volna köré, a moha meg nagyon zölden világított. Kis virágok is mindenfelé.
És Juli hogy élvezte, alig aludt, csak nézelődött és dalolászott, és ha azt mondtam zutty magyot nevetett, ha meg hogy zitty-zutty, kacagott :) (gondoltam is elmegyek 8 hónaposoknak standupolni, annyira nevetett Juli. Aztán eszembe jutott Kitty barátnőm, aki rémséges fejeket vág a saját lányának, aki ezt kifejezetten élvezi, de mesélte, hogy hasonló korú gyerekek azért ettől megijedtek...)
Végül csak visszaértünk 18:35 re  ahonnan végül busszal mentünk Kismarosra az autónkhoz, és haza.

Azért elfáradtunk :)