Tegnap szuperjót kirándultunk a gyerekekkel. Már régóta el akartam vinni őket ebbe az elvarázsolt völgybe, csak Lénárd mindig messzinek találta, pedig csak 25 perc autóval. Szóval odaértünk Óbányára. És sokat kellett sétálni felfelé a patak mentén, amikor megéheztek ettek egy kis nápolyit vagy sütit. Közben segítségönkre voltak a fák a kövek a sár, mert csináltak nekünk lépcsőt. A kövek még kőkörtáncot is jártak, és Berci arról beszélt , hogy hogyan beszélgetnek egymással, és hogy a fák csak a fákkal a kövek a kövekkel a sár a sárral beszélget. A meder miatt sok fának kilátszott a gyökere, volt, hogy három fa összeölelkezett a gyökereikkel, szóval varázserdőben mendegéltünk. A fényképezőgépünk elveszett útközben. Pedig még lehetett volna őket fotózni. Az út végén egy tisztás napos részen belementek a patakba és dobálták a köveket a vízbe. Visszafelé már kicsit lejtett az út, Bori sem kéredzkedett fel, kerestük a gépet, meg sétálgattunk lefelé. Volt egy középiskolás csoport is, akik mellett elmentünk, akik látták , hogy keressük a gépet, így az egyik fiú visszaadta nekünk :) Az út végén még találtunk az út mellett vadszamócát, ebből csemegéztek, aztán még ebédeltünk is Bonyhádon. Jól telt a nap.
Tegnap szuperjót kirándultunk a gyerekekkel. Már régóta el akartam vinni őket ebbe az elvarázsolt völgybe, csak Lénárd mindig messzinek találta, pedig csak 25 perc autóval. Szóval odaértünk Óbányára. És sokat kellett sétálni felfelé a patak mentén, amikor megéheztek ettek egy kis nápolyit vagy sütit. Közben segítségönkre voltak a fák a kövek a sár, mert csináltak nekünk lépcsőt. A kövek még kőkörtáncot is jártak, és Berci arról beszélt , hogy hogyan beszélgetnek egymással, és hogy a fák csak a fákkal a kövek a kövekkel a sár a sárral beszélget. A meder miatt sok fának kilátszott a gyökere, volt, hogy három fa összeölelkezett a gyökereikkel, szóval varázserdőben mendegéltünk. A fényképezőgépünk elveszett útközben. Pedig még lehetett volna őket fotózni. Az út végén egy tisztás napos részen belementek a patakba és dobálták a köveket a vízbe. Visszafelé már kicsit lejtett az út, Bori sem kéredzkedett fel, kerestük a gépet, meg sétálgattunk lefelé. Volt egy középiskolás csoport is, akik mellett elmentünk, akik látták , hogy keressük a gépet, így az egyik fiú visszaadta nekünk :) Az út végén még találtunk az út mellett vadszamócát, ebből csemegéztek, aztán még ebédeltünk is Bonyhádon. Jól telt a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése