Voltunk karácsonyi játszóházban. lehetett ajándékot készíteni... már annak, aki tud sokáig a fenekén maradni :) Mondjuk Berci tudott volna, de ott mindenki arra törekedett, hogy most aztán olyan szépet csinálj, vagy legalább is korán érkeztünk, és tudtak ezzel foglalkozni, naszóval, szépen kellett kifesteni a gyertyatartó sólisztgyurmát , nem hagyták Bercit egyedül dolgozni, és furán néztek, mikor az asztalon lévő barna papírra festett inkább, amivel azért takarták le az asztalt, hogy ne legyen festékes. Így átmentünk a játszós részbe, ahol majd később bábelőadás kezdődött, először azt hittem, h. 10 kor, aztán h. 11 kor, de csak 12 fele kezdték, de ez is volt a kiírásban állítólag. Berci addigra már felfedezte a színpadot.
Már teljesen fel volt pörögve. A többi gyerek leült a színpad előtti szőnyegre, de ő az első zene hallatán pörögni forogni, ugrálni és tapsolni kezdett, és mikor megjelent a manónak öltözött mesélő a színpadon, ő is oda sertepertélt. Én nagyon nevettem, persze leküldték lement, aztán mikor volt valami lehetőség megint uzsgyi fel. Fogni nem lehetett, mert hátravetette magát és ordított, de ha elengedtem, táncolt, meg ment a színpadra, de még rám is szóltak, mert kicsi, és féltek leesik. Ekkor vette pártfogásába egy 5 év körüli kislány , aki a színpadra vezető lépcső 3. fokáról mindig leszedte, és visszahozta nekem... egyszer meg is jegyezte, hogy fogjam, mondtam neki, hogy próbálja meg ő, mert én nem tudom... persze a kislánynál hosszasabban megmaradt Berci, de azért onnan is szökött :P Jól összebarátkoztak, alig tudtam végül hazahozni...de azért elfáradt. most alszik.
