2012. április 28., szombat

Kirándulás Bajára :)







Ez volt a ma délelőtti program. Egyszer voltam Bercivel kettesben, és akkor gondoltam, hogy egyszer el kéne vinni Borit is  a Petőfi szigetre. Ez egyébként az egyik legjobb program gyerekekkel. Ebédeltünk is. Játszótereztünk is, de a legjobb homokozni a parton, ülni, nézni a vizet... bár a gyerekek nem ültek egyhelyben semennyitsem. És beleálltak a vízbe, először csak gyűjtögettek kagylót-csigát, aztán egyre vizesebbek lettek. aztán vizeshomokosak, meg Bori külön homokozta össze a haját. Szóval végeredményben hazaindultunk, közben még bújócskáztak.

Beszélgetéseink

Tegnap, miután elment az oviscsoport, és lefeküdtünk, hogy mindannyian aludjunk egyet. De egyedül én tudtam volna aludni a tegnap ügyelet után. Olyan kusza, rendszertelen napjaink vannak az utóbbi időben, hogy a gyerekek azt sem tudják mikor fekszenek, kelnek stb.
Aztán elmeséltem nekik, hogy én mitől vagyok ideges, mi az ami miatt szorongok, de úgy, ahogy érzem, hogy megértsék, de nem gyerekesen. És aztán megkérdeztem őket is, és Berci is olyan szépen felsorolta az aggályait kb 8 pontban, Bori nem mondta így , de azért mondott egy két dolgot.
Meg meséltem nekik, hogy hullafáradt fáradt vagyok, mert egész éjjel jöttek, de például egy lány  hajnali1kor, hogy szedjem ki a hasán lévő kullancsot. Aztán mondtam Borinak, hogy hát legközelebb már avval fognak jönni kettőkor, hogy szedjem ki a csipát a szemükből, vagy a fikát az orrukból, ezen aztán nagyon nevettek. Én kiszedtem a kullancsot, de nem látom be, hogy ez annyira akut lenne, hogy az éjszaka közepén el kéne jönni. Tehát este 11 előtt és reggel hat után... Na de ez nem a berciboriblog témája. Csak meséltem nekik, meg ők is egy két dolgot és egy kicsit oldódtak, hogy majd nem lesz mindig minden ilyen kusza.
Aztán elmentünk Lénárd búcsúbulijára, ahol nagyon elemükben voltak. Bercit különböző kezeléseken esett át. Pl köhögött és bevitték ki s inhalálásra, meg elesett, azóta is piros merkurokrómops a lába, mert le kellett kezelni :) Bori legszebb volt mint mindig felöltözve piros ruhába. Jól érezték magukat :)

2012. április 27., péntek

Utolsó napok itt

Búcsúzás, búcsúztatás, itt volt az ovis csoport is. Hetek óta csak ügyintézünk, az egész jelentősen felzaklatja a gyerekeket. Tegnap ügyeltem, szóval félzombiként próbálom terelgetni őket. Kaptunk képeket ovisakat. Most fürdenek, mert összekenték magukat szempillaspirállal, aztán ebédelünk.









2012. április 22., vasárnap

bőrpróba

Rendszeresen próbálják ezzel szűrni az ételallergiát. De persze nem vonhatunk le messzemenő következtetést arról, hogy ahogy a bőr reagál egy egy anyagra, az az emésztőrendszerben feldolgozva is ugyanazt váltja e ki. Példa: Tegnapelőtt apjuk volt itthon a gyerekekkel, esti fürdésnél Bori bevitt a kádba egy-két epret és szétmorzsolta. A kádból kiszállva mindkét gyerek piros lett és viszketett veszettül...apjuk adott nekik Fenistil cseppeket, arra jobb lett... PEDIG minden allergia nélkül eszik az epret már egy ideje...

2012. április 12., csütörtök

táncbemutató

Elméletileg nyílt néptáncfoglalkozás.
Csak épp mindenkinek elmegy az anyukája.
Mondtam Bercinek, hogy megyek, 10:10-kor kezdődött a tánc, és 10 órára értem oda, de berci már sírt, hogy én biztos nem megyek. Aztán meg nagyon örült. És az egész tánc közben mindig mosolygott, ha jött felém. Meg minden játéknál nagyon jelentkezett, szerintem ő a legjobban, de sajnos sokan voltak, így nem mindig ő volt a főszereplő, de néha legalább. Szóval nagyon aranyos volt. Mikor végeztek, akkor mentek ki a többiek az udvarra, és így Boriba is belefutottunk. Végül el is hoztam őket, mert nagyon szerették volna.






Itthon sütöttünk rántott husit, meg játszottak is.

2012. április 6., péntek

városi program

délelőtt.
Feladtunk pár levelet,
vettünk egy két dolgot, meg tojást festettünk, de sajnos a kifújtak eltörtek, kifújás közben, vagy után, csak kettő maradt. szereztünk tojásforma lapos valamit, meg nyuszimintát, azt festették délelőtt, mikor hazaértünk. Bori nagyon kis precíz egyébként, a postán a bélyegeket is úgy tette fel, ahogy szokás, szemben Berci esetleges elrendezésével, és a tojást is szépen kifestegette, meg ráragasztotta középre a nyuszimintát. Berci a tojás tetejére rakta azokat, hogy alatta még legyen hely. Szóval, most meg aludnának, de nem..., hát.
Berci megg fényképezik már egész jól, tegnap is lefotózott minket, fel is teszem :)

2012. április 5., csütörtök

Kirándulás

Már tavaszi szünet van.
A pesti ovikba leghamarabb szeptembertől lehet menni úgy tűnik. De így is megoldjuk, mert én többször délutános leszek, meg öcsém barátnőjének húga vigyáz rájuk.
A napirend megszervezése lesz fontos.
Ma pl. kirándulni mentünk reggeli után. Gemencbe, ahol hiába tavaszi szünet, kiránduló nem volt.
Viszont minden érdekeset láttunk!Hódnyomokat:



Madarakat


Virágokat






stb

2012. április 3., kedd

Rögtön színre is lépett a második versenyző. Maga Bruckner Szigfrid. Pózba vágta magát, az égre emelte tekintetét, és nekikezdett:

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?

- Állj - mondta Mikkamakka -, ezt nem te írtad!
- Hát kicsoda? - háborgott Bruckner Szigfrid. - Ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, nem az én írásom ez?!
- Jó, jó - vágott közbe Mikkamakka -, de ezt már régen megírta Petőfi Sándor. Mi meg abban állapodtunk meg, ha jól emlékszem, hogy mindenki a saját versét adja elő.
- Úgy van! - helyeseltek a többiek.
- Ki az a Petőfi Sándor?! - kiabált Bruckner Szigfrid. - Sohase hallottam a nevét.
- Elég szégyen - mondta Maminti -, de a verset akkor is ő írta. Légy szíves, saját költeményt előadni.
- Na jó - mondta Bruckner Szigfrid. - Tudok én mást is. Ide süssetek!
Póz, arc az ég felé. Nekikezdett:

Ej, kend, tyúkanyó, mi a kő,
itt bent lakik a szobában?

- Hohó - hadonászott Aromo -, ugyanazt mondod kitekerve! És ráadásul rím sincs benne.
- Rímnek kell benne lenni? - kérdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakkát.
- Hát nem árt - mondta az -, de ne az Anyám tyúkját mondjad. Akárhogy forgatod, úgyis ráismerünk.
- Na jó - mondta újra Bruckner Szigfrid -, akkor nem az Anyám tyúkját mondom.
Elkezdte:
- Apám tyúkja, írta Bruckner Szigfrid.

Ej, tyúkapó, mi a kő, itt bent
lakik a szobában kend?

- Megölni, lelőni, szétvágni, elzavarni, kirúgni, szétfűrészelni! - dühöngtek a többiek.
- Így nem lehet szavalni! - háborgott Bruckner Szigfrid.
- Bizony nem - mondta Mikkamakka. - Jobb is, ha abbahagyod. Itt csalással nem élsz meg. Halljuk a következőt!