örökmozgók a nagyapjukkal múlthéten

Származási hely: Kollázsok

ovi bölcsi

Berci megtalálta rögtön Tomit az oviban, és azon nyomban sárkányokká váltak :) Már már elfelejtett hétfő reggel elköszönni, de aztán sírva jött, hogy nem is adott puszit.
Bori pedig mondja, hogy holnap már ő is oviba megy, egyelőre viszont bölcsiben inkább bölcsisnéni szerepet szeretne betölteni, így első nap délután nem is aludt el, hanem csendben feküdt, és amikor már a többiek elaludtak odaült a kisasztalhoz Edina mellé játszani :)
 Délután azért mondták, hogy ők nem akarnak oviba menni többet, hanem velem otthon... de az élet :)
Ma délután voltunk Fadd-domboriban :)

Titok

Minden gyereknek vannak titkai, Bercinek különösen.  Néha megmondja, hogy ne menjek oda, mikor épp valakivel játszik, beszélget. Meg amikor az apukájával játszott kalózosat, mondta, hogy ne mondjuk el mit játszottunk, titok :)
Én a magam részéről örülök, meg kell tanulni minden gyereknek, ki , hogy viselkedik, amikor csak vele van, és nem kell mindenkinek mindent tudni, még akkor sem, ha az embernek az anyukája az illető.
Másrészről csak csodálkozik az ember , hogy nő, fejlődik, önállósodik a gyerek... mondjuk a fenekét még te törlöd, de már titkai vannak :D

Nemsokára kezdődik....

Ovi, bölcsi... bár Bori már nem akar bölcsibe menni szerintem :)
Az egész nyarunk nagyon jól sikerült. Jó volt végre velük lenni több időt.
Nagyon megnőttek. Borinak bokalengősek azok a nadrágjai, amik tavasszal nagyok voltak :)
Berci nagyon szeret mesélni, énekelni. Játszani, pancsolni, és ezeket mind megtehették az elmúlt hetekben.

Ulcinj

Petrovac

Itthon :)

Nagyon nagyot kirándultunk.
Kezdjük az első naptól, hogy igazi beszámoló legyen.
Múlt szombaton indultunk8 körül két gyerek meg mama meg én. Eszéken reggeliztünk. Eszék elég szegény város, sok fal tele lövésnyomokkal. De nagyon kedves emberek voltak itt. Berci például elengedte véletlen a lufiját a szél felkapta, és az utca másik oldaláról hozta vissza egy lány.  Hosszú utazás következett ezután Szarajevóig. Közben megálltunk azért. Egyszer egy zenica nevű városban, ahol ebédeltünk esőben... chevapot. Amúgy nem érdemes itt megállni, mert csak vas van és beton esetleg vasbeton... Szarajevóban esőben próbáltunk eltalálni valahova, valami szállásra, amit nem vett be a GPS, főleg új volt a GPS és még nem tudtuk, hogy kell minden funkcióját használni... de végül találtunk helyet magunknak. Szarajevo nagyon sokat fejlődött az utóbbi 13 évben. 1998 ban voltunk ott, amikor minden fekete volt, I-FOR katonák tartották a békét.. nagy harcok voltak ott. 
Vasárnap  tovább mentünk Moststarba. A gyerekek még mindig jól viselték az utat és Bori éjszaka sem pisilt be, többször is elfelejtettünk rá adni pelenkát este. Sokat sétáltunk, ebédeltünk, és még maradtunk volna... De ezen a napon már leértünk a tengerez is. Hosszú út után egy kicsit tengerezhettünk... aztán szerettünk volna haladni, de csak nehezen lehetett a tengerparton, a horvát rész nagyon kanyargós volt, a Montenegrói rész pedig végig beépített.  késő este értün végállomáskén Ulcinjba, ahol épp Müezzin énekelt és millió ember volt az utcán, pedig fél 11 elmúlt már. A GPS nem tudta a koordináták alapján hova kell menni, mert nagyon vékony és kanyargós utcákon lehetett eljutni valahova. De szerencsére találtunk egy kedves embert, aki felhívta a szállásadónkat, aki felvezette a kocsit a szállásunkhoz, ami olyan vezetéstechnikai ismereteket kívánt, ami nekünk nem adatott meg a nagy magyar alföldön... de még a szekszárdi dombságban sem.
Hétfőn pihentünk sétáltunk tengereztünk. Ulcinj elég érdekes város. Rengeteg ember van mindig. Az utcák elég koszosak. De a tengerparton finom homok van, és a gyerekek nagyon jót játszottak ott. Egész orzágban jellemző, hogy kitesznek napágyakat, amiket lehet bérelni, elfoglalnak egy csomó partszakaszt. Mi meg egyszersem béreltünk, mert sétálósak vagyunk, és egyébként közvetlen a part mellett kell lenni, és nézni, ahogy Berci 200.zal pörög be a tengerbe vízért, ki a homokvárhoz, kiás, követ keres, homokot dobál, lábat áztat, mindezt olyan tempóban... míg Bori elhelyezkedik elmélyed, formát készít, néha vizet hoz, és vigyáz nehogy elsodorja a víz. Aztán Berci szeret bemenni a vízbe, és a hullámokat várni, meg lebegni.
Borira meg vigyázni kellett séta közben, mert mindenkinek nagyon tetszett, minden ember megsimogatta a fejét, integetett neki. Egyébként is nagyon kedvesek voltak a gyerekekkel. Enni lehetett: chevapot, grillhúst, grill kukoricát, palacsintát, fagyit, gyümölcsöt. Pékség az volt mindenfelé, csak UHT tej volt, meg joghurt.
Kedden elindultunk a Skadari tóhoz,  Gondoltuk közel van és nagy. De nem lehet ám csak olyan könnyen megközelíteni. A hegyekről lehet nézni lefele hogy ott van, de a lejutás megoldhatatlannak tűnik. Úttalan utakon mentünk a hegybevájt egy sávos kanyargós úton, és erdős sziklás, nagyon érdekes részen is, egész szelídgesztenye erdőket átszelve, kecskék és szamarak mellett elhaladva, meg rengeteg fűszernövény között, azt hittük el sem érjük a helyet, ahol meg lehet közelíteni a tavat.. de végül eljutottunk Virpazarba, ahonnan hajóutak indultak. Ez ilyen nemzeti park központ, mint nálunk a Hortobágy, szóval nincs régi város, csak szállás, éttermek és árusítóstandok. De nagyon szép hely , és rengeteg állat lakik errefelé. Jó lett volna körbehajózni, valamiféle halk evezős csónakkal, de csak motoros volt elérhető. Így viszont csak távplról lehetett madarakat nézni. De kihasználtuk az árnyékos helyet és pihentünk, a gyerekek futkároztak. Aztán haza már gyorsabb úton mentünk. Nagy hosszú alagúton keresztül. Hazafele mége tengereztünk egy kicsit :) Felfele nem sikerült beállni, és az autó allja meg is ütődött, aztán a tulaj beállt, de úgy, hogy4 autó állt mögöttünk, amiből 3 at meg kellett mozgatni, ha ki akartunk állni.
Szerdán a Miami beach-nek nevezett strandon voltunk, kisbusszal mentünk. és taxival haza. Megint hullámoztunk. Leginkább Berci jött be mindenkivel, Bori kicsit félt, meg homokban elvolt. Kicsit napoztunk is, aztán dél körül elindultunk haza... vissza már nem volt busz, viszont meleg volt, és fáradtak a gyerekek, taxiztunk hazáig. Elhatároztuk, hogy, ha egyszer még kiállunk akkor nem jövünk vissza, inkább letelepszünk a nagy tó mellett.
Csütörtök reggel a ház többi lakójával megoldottuk a kiállást, így nem kellett repülni az autóval. Elindultunk, de sajnos valami elektromos része szétcsúszott az autónak, így mikor megálltunk nem indult újra, csak betolással. Ami elég aggasztó volt. Aztán találtunk Virpazarban szállást a gyerekek pihentek egy kicsit, és elmentünk egy nagyot kirándulni. Láttunk mindenféle érdekes állatot, két teknőst is, és mindenütt kedves emberek integettek. A gyerekek mindig megszomjaztak , ettek sok feketeszedret, rengeteg volt. és isteni finom, pedig azt gondoltam ez valami savanyú dolog :) Meg kaptak barackot is, és egy bácsi megmutatta az állatait :)
Pénteken délelőtt sétáltunk, délután Petrovacban tengereztünk. Gyönyörű zöld partja van... a kocsit persze minden alkalommal be kellett tolni, mikor elindultunk.  Egy kicsit aggasztó volt, de Berci még dalt is énekelt hazafelé erről:
A mama tolta, a bácsi tolta sok bácsi tolta
a néni beült, de nem sikerült neki
aztán a nagy bácsi beült, a mama tolta, két bácsi tolta
és anya nem engedte, hogy odamenjünk
tolni, tolni, tolni...
Szombaton elindultunk hazafelé, Szerbián keresztül... miután betolták a kocsit... csakhogy a kocsi állás közben is leállt már, és Szerbiához közeledve egyre többet kellett állni. Aztán a határ után megkerestünk egy szerelő műhelyt, ott 3 órán át vártunk. elmentek valami alkatrészért, aztán kiszedtek valamit betettek, aztán útnak indítottak, aztán 20 km múlva teljesen magától leállta motor, és kimentünk az út szélére. Anyu visszastoppolt a szerelőkhöz, és kb 2 óra múlva tért vissza, akik újból feltöltötték az akkut, elmentünk a következő városba, ahol nem lehetett megtalálni az embert, aki az autóelektronikához  értett, mondták eljutunk Uziciig... hát nem jutottunk el, este fél 8 körül megállt az autó a hegy közepén. Mostmár a gyerekek is aggódtak. Stoppal elmentünk Uziciig  és
aki felvett minket nagyon megsajnálhatott, mert a világon mindent elintézett. Szállást, a kocsi vontatását, a szerelést. Már reggel a városban volt az autó, és háromig szerelték. Egy olcsó hotelben aludtunk (ott ez volt a legdrágább) és jó kis szobánk volt a 13. emeleten. VAsárnap 3 körül lett kész az autó és hazaindulahattunk. Innen még kb 340 Km a határ, de az sok allás, kamion lassítja a közlekedést, nem beszélve a zastavákról... Belgrád után elméletileg autópálya van...vagyis majdnem 2x2 sávos út legalábbis lehet annak használni, mert elég széles, és lehúzódik, aki lassú. Két helyen is fizetni kell , de csak meseautópálya volt: hol volt, hol nem volt. És az autópálya végén a határon 3 órát vártunk, ami akkor már olyan soknak tűnt :) De vannak gyorsabb határátkelők is, gondoljuk, mert magyar autó kevés volt, meg szerb is... azok biztos tudják, hogy nem a főútnál kell átkelni :) Szegeden aludtunk, meg aztán hazajöttünk
Most aztán Berci el se akar menni itthonról, pedig az utat is élvezte :) A tengert és az állatokat. Bori a homokozást és az állatokat.